Remélem tetszeni fog a novellám, saját mű. Véleményetekre kíváncsi vagyok, jöhet hideg-meleg. Ez most elég rövid lett, de lesznek majd hosszabbak is. Ha lenne neked is novellád, kérjük oszd meg velünk! :)
A találkozás
-
Édesem, hoznál nekem a boltból egy liter tejet meg 10 tojást? – anyu kiabált a
konyhából.
A szobámban éppen a körmömet festettem, miközben a face-en beszélgettem és épp a legújabb sláger szólt a Youtube-on. Szinte természetes egy 15 éves lánytól ez a reakció:
- De anyaaa – jó hosszan elhúztam a második a betűt. – Muszáj? Épp szárad a lakkom.
- Kislányom, legyen vacsora vagy ne?
- Jó, anya, megyek már. Csak 5 perc.
- Siess, lassan zár a bolt!
- Oké.
Gyorsan mindenkinek írtam egy rövid pill-t, a kezeimet pedig össze-vissza ráztam, fújtam, így ösztönözve a lakkot a száradásra. Belenéztem a tükrömbe, megállapítottam, hogy kócos vagyok. Fölkaptam egy hajgumit, majd felkötöttem magas lófarokba az egyenesre vasalt világosbarna hajam. A ruhám megfelelő volt, szerencsére nem öltöztem át suli után. Elvettem anyutól a pénzt, majd felhúztam a tornacipőm. Pulcsit nem húztam, mivel június elején már meleg van.
- Nem sokára jövök! Sietek! – kiáltottam még vissza az ajtóból.
Kitártam magam előtt az ajtót. Hirtelen megcsapott a nyár illata. Mosoly szökött az arcomra, ez az illat az egyik kedvencem. Vidáman indultam el a bolt felé, szinte ugráltam. Felfoghatatlan, mit tud csinálni az emberrel csupán a tudat, hogy nyár van és mindjárt szabadság, a suli vége. Ezt a másfél hetet röhögve végigcsinálom.
Odafelé találkoztam több ismerőssel, mind ugyanazzal a vigyorral az arcán köszönt. Mindenki érzi, amit én.
- Jó napot! – köszöntem hangosan, ahogy beértem a boltba.
Falusi kis bolt, az eladó ismer mindenkit és tud mindent. Most is egy ismeretlen asszonnyal pletykált a pultnál. Elvettem egy kosarat, majd belepakoltam a tejet meg a tojást.
- Egye-fene, most az egyszer. – gondoltam és melléjük raktam egy dobozos kólát.
Kivételes alkalom, de most jó a kedvem. A bizonyítványom is elég jó lesz, szóval megérdemlem. Fizettem a kasszánál, majd siettem is ki a langyos levegőre. Teljesen elkábított. Születésem óta itt lakom, úgyhogy csukott szemmel is haza találnék.
Gyaloglás közben nagyot kortyoltam a colámból. Ahogy lehajtottam a fejem, hogy újra előre nézzek, hirtelen megtorpantam.
- Mi a franc? – ennyi volt az első reakcióm.
- Neked is szia! – válaszolt a srác.
Ott állt előttem teljes életnagyságban. Már talán 2 éve nem láttam, de szívem mélyén tudtam, hogy soha nem felejtem el. Az első nagy szerelem megmarad az ember életében, még akkor is, ha nem épp kellemes volt.
Egy pillanatig nem vettem levegőt, majd zihálni kezdtem. Alig tudtam elhinni, hogy itt van. Levert a víz, visszatértek a lepkém a gyomromba, akiket már csal az emlékeimből ismertem. Azóta senki nem érintett meg annyira, mint ő. A mosolya a régi, de rengeteg változott. Férfiasabb lett. Nem is csoda, hisz 3 hónap múlva tölti a 18-at. Talán még kondizni is jár. A borosta az arcán kicsit öregítette. Azt se tudtam, hogy mit válaszoljak. Jobb kezével a tarkóját simogatta miközben elpirult.
- Öhm… Visszaköltöztünk a nyárra. Nem így akartam beléd botlani.
Belenézett egyenesen a szemembe. A lelkemet kitárnám előtte, ha ezt szeretné. Bármit megtennék érte, csak szeressen. A kék szeme szabályosan kiégette a szemem. A nyári nap már lemenőben volt a háta mögött, ezzel isteni kontrasztot adva az önmagában is emberfelettien tökéletes látványnak. A szívem összeszorult. A hab a tortán a csajozós félmosolya volt, amit épp ebben a pillanatban villantott rám.
És így történt, hogy beleszerettem… Megint.
A szobámban éppen a körmömet festettem, miközben a face-en beszélgettem és épp a legújabb sláger szólt a Youtube-on. Szinte természetes egy 15 éves lánytól ez a reakció:
- De anyaaa – jó hosszan elhúztam a második a betűt. – Muszáj? Épp szárad a lakkom.
- Kislányom, legyen vacsora vagy ne?
- Jó, anya, megyek már. Csak 5 perc.
- Siess, lassan zár a bolt!
- Oké.
Gyorsan mindenkinek írtam egy rövid pill-t, a kezeimet pedig össze-vissza ráztam, fújtam, így ösztönözve a lakkot a száradásra. Belenéztem a tükrömbe, megállapítottam, hogy kócos vagyok. Fölkaptam egy hajgumit, majd felkötöttem magas lófarokba az egyenesre vasalt világosbarna hajam. A ruhám megfelelő volt, szerencsére nem öltöztem át suli után. Elvettem anyutól a pénzt, majd felhúztam a tornacipőm. Pulcsit nem húztam, mivel június elején már meleg van.
- Nem sokára jövök! Sietek! – kiáltottam még vissza az ajtóból.
Kitártam magam előtt az ajtót. Hirtelen megcsapott a nyár illata. Mosoly szökött az arcomra, ez az illat az egyik kedvencem. Vidáman indultam el a bolt felé, szinte ugráltam. Felfoghatatlan, mit tud csinálni az emberrel csupán a tudat, hogy nyár van és mindjárt szabadság, a suli vége. Ezt a másfél hetet röhögve végigcsinálom.
Odafelé találkoztam több ismerőssel, mind ugyanazzal a vigyorral az arcán köszönt. Mindenki érzi, amit én.
- Jó napot! – köszöntem hangosan, ahogy beértem a boltba.
Falusi kis bolt, az eladó ismer mindenkit és tud mindent. Most is egy ismeretlen asszonnyal pletykált a pultnál. Elvettem egy kosarat, majd belepakoltam a tejet meg a tojást.
- Egye-fene, most az egyszer. – gondoltam és melléjük raktam egy dobozos kólát.
Kivételes alkalom, de most jó a kedvem. A bizonyítványom is elég jó lesz, szóval megérdemlem. Fizettem a kasszánál, majd siettem is ki a langyos levegőre. Teljesen elkábított. Születésem óta itt lakom, úgyhogy csukott szemmel is haza találnék.
Gyaloglás közben nagyot kortyoltam a colámból. Ahogy lehajtottam a fejem, hogy újra előre nézzek, hirtelen megtorpantam.
- Mi a franc? – ennyi volt az első reakcióm.
- Neked is szia! – válaszolt a srác.
Ott állt előttem teljes életnagyságban. Már talán 2 éve nem láttam, de szívem mélyén tudtam, hogy soha nem felejtem el. Az első nagy szerelem megmarad az ember életében, még akkor is, ha nem épp kellemes volt.
Egy pillanatig nem vettem levegőt, majd zihálni kezdtem. Alig tudtam elhinni, hogy itt van. Levert a víz, visszatértek a lepkém a gyomromba, akiket már csal az emlékeimből ismertem. Azóta senki nem érintett meg annyira, mint ő. A mosolya a régi, de rengeteg változott. Férfiasabb lett. Nem is csoda, hisz 3 hónap múlva tölti a 18-at. Talán még kondizni is jár. A borosta az arcán kicsit öregítette. Azt se tudtam, hogy mit válaszoljak. Jobb kezével a tarkóját simogatta miközben elpirult.
- Öhm… Visszaköltöztünk a nyárra. Nem így akartam beléd botlani.
Belenézett egyenesen a szemembe. A lelkemet kitárnám előtte, ha ezt szeretné. Bármit megtennék érte, csak szeressen. A kék szeme szabályosan kiégette a szemem. A nyári nap már lemenőben volt a háta mögött, ezzel isteni kontrasztot adva az önmagában is emberfelettien tökéletes látványnak. A szívem összeszorult. A hab a tortán a csajozós félmosolya volt, amit épp ebben a pillanatban villantott rám.
És így történt, hogy beleszerettem… Megint.
Solya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése