Az óra ketyegését hallgatom
A földön ülök , egyedül vagyok
Körbe vesznek a gondolataim
Egymás hátán , egészen a falig
Néznek bele a szemembe
Egyik megszólal , vége a csendnek :
-Miért vagy ? - kérdi
Ez a kérdés nagyon régi
Mindenhova nézek , csak rá nem
Miért , vagyok ilyen áll szent ?
- Nem tudom - mondom hallkan
Úgy tesz mint aki megsem hallja .
Már ordítom a szavakat
Arcára mosolyt csalva
Becsukom a szemem
Remegve nagy levegőt veszek
-Majd egyszermegtudom .
Ajkam felfelé görbül
Az ajtó nyitásra gördül
Míg Ő a fekete homályba eltűnik
Nekem nem kell többé ezt eltűrni
Kisétálok az ajtón boldogan
Mert büszkén vállalom önmagam. -Naomi D.Sylinson