Nettikeee versei

Sziasztok!

Három verset olvashattok ebben a bejegyzésben, amiket Nettikeee írt. Kettőt régebben írt, egy újabb.

Az ember játszótere

Sötét magány;

Minden fekete-fehérben,

De nem tart soká a fakóság,

Túlragyogják világunkat a színek.

Hisz a fény

Megjelent az éjszaka végén;
De van, hogy tudni valamit
Nem elég.

Mert az igazság

Mindenkinél más:
Én mondom ezt,
Mire Te mást értesz.

Értelmetlen szöveg ez?

Könnyű bármit hozzátenni?

Mi az élet értelme?

Élni, vagy tán meghalni?

Élni szeretnék.

Létem után a fellegekben is;

De nem örökké.

Kíváncsiságom megőrjít.

Megismerek dolgokat,
S kipróbálok sok olyat,

Amit egyébként

Messziről elkerülnék.

Sokat másztam fára,

Számoltam és okosodtam.

Aztán - majd egyszer -

Megtanítom ezeket a gyerekeimnek.

S amikor felnőnek,

Továbbadják ismeretüket.

S mindez így addig megy,

Míg az élet az ember játszótere.

Fájdalom

Egyenlő egyenlőtlenség,

történelmi képtelenség,

hatalommal visszaélés,

mit nekem egy éles kés?

Megvághatom magam,

kitörhetem a lábam,

és bár megsebesültem,

el nem vérezhetek.

Lelkemet meg kell védenem,

hogy a kés ne találja el,

mert ha megsérülnék,

fájna bennem az a kés.

Fájna, te kegyetlen ember!

Te sértetted meg a lelkem.

Te voltál az, ne is tagadd,

inkább ásd el jól magad!

Csak gyötrelem van, és fájdalom,

az emberekben nincs szánalom,

De te sem vagy más, benned sincs már,

hisz’ megbántottál…

A lelkem nehéz építmény,

leomolni, összedőlni kész,

újraépíteni kemény munka lesz.

És neked segítened kell!

A nyár hívó szava

Rövid a nyár!

Kezdődik a suli már, Ó!

Nem várja szinte senkI, Ó!

Dolgozatok meg még sok más opCIÓ!

Jöjjön egy nagy ovÁCIÓ!

Jaj, kegyes KÁCIÓ!

Írod már az AKÁCIÓ!-t,

Még egy ‘V’-t tegyél elé,

Hogy kiálthasd a végén:

VAKÁCIÓ!

Puszi:

Solya