Szerelmesek - Saját novella /Solya/

Hello!

Ismét saját novella, sok az ihletem mostanában.:D Kérésre készítettem, ha szeretnétek, ti is kérhettek.

Szerelmesek

- Szia! – ütögette a valaki a vállam.
- Mi a franc?! – azt se tudom ki az…
- Háromszor szóltam már hozzád. Süketke. – kihúzta a másik fülemből is a fülhallgatott.
Napszemüveg és deszkássapi volt a srácon. A kidolgozott teste messziről feltűnt már a lányoknak, hisz páran őt bámulták. De sajnos én nem ismertem.
- Ki vagy? – kérdeztem flegmán.
Akármilyen jó néz ki, akkor is a kedvenc dalomat szakította félbe. Nincs kegyelem.
- Nem ismersz fel? – röhögött.
- Fel kéne ismerjelek? – mii?? ismerem?? de honnan??
Ilyen pasit nem ismerek. Ez egy félisten.
- Segítek.
Lehúzta a szürke sapiját, ami alól előtűnt a tökéletes szőke haja. Aztán a napszemüvegét is levette, így pont szembe nézett velem a világító kék szeme.
- Ó, szia! Bertold, meg sem ismertelek. Nem vagy még akkora sztár, hogy álruhát hordj. – vigyorogtam rá.
Éreztem, ahogy a pillangóim életre keltek, egyszerűen nem tudtam leplezni a zavarom. Az érzések csak úgy törtek ki belőlem.
- Leülhetek melléd a padra?
- Persze,mért ne?
Leült mellém a padra. Belül késztetést éreztem,hogy közelebb húzódjak, de nem engedtem neki. Bertold szerencsére nagyon közel foglalt hozzám helyet, a combjaink összeértek. Nadrágon keresztül is égette a bőröm, ahol hozzám ért. Lepillantott a lábainkra, aztán egyenesen a szemembe nézett. Nem szóltunk semmit, kezdett kínossá válni a csend. Már gondoltam rá, hogy valamilyen indokkal elmegyek, de akkor megszólalt.
-Ellenkezz, ha akarsz, de én ezt már nem bírom. Ha nem teszem meg, megőrülök.
Hosszú szőke hajamba csúsztatta a kezét a tarkómnál és a tavaszi napsütésben egyre közelebb hajolt, miközben húzott magához. Minden egyes sejtecském azt kiabálta, csókolj meg, csókolj végre meg te félisten!
Ezer évnek tűnt, mire az édes ajkait éreztem a számon. Felejthetetlen 2 perc volt. 

Puszi:

Solya

Kíncső rajzai

Üdv!

Rajzok! Rajzook! Rajzooook! :D

Nagyon örültem, hogy más is csinált azzal programmal rajzokat, amelyet megosztottunk. Régebbi bejegyzésben megtalálhatjátok a netes szerkesztőt.

Továbbra is várjuk a munkáitokat! Szóljatok bele ti is a blog alakulásába! :)

Kincső rajzai:

Szerintem nagyon szépek lettek!

Iratkozzatok fel, legyünk egyre többen! Ha véleményed van, valami megragadott vagy esetleg valami nem tetszik, nem csak mi, de a művészek is szívesen várják kommentjeiteket!

Puszi:

Lia

Kitti verse

Hello! :)

"Ez egy kisgyerekeknek szóló versem, amit még anno óvodásoknak írtam. Mintha a kutyusom mutatkozna be... a kis ovisoknál, akkor nagy sikert arattam. :)" - írta Kitti e-mailben.

Lily

Lily a nevem,

sárgás a szemem.

Idén leszek öt éves,

ha a számításom nem téves.

Imádom a havat,

de nem úgy mint a nyarat.

Jöhet a Télapó,

de inkább a Vakáció.

Szeretem a Gazdit,

úgy, mint a lasztit.

Szeretek játszani,

ha velem van valaki.

Kedvencem a házi étek,

jobb' szeretem, mint a bolti keveréket.

Vége a versnek,

remélem tetszett!

Továbbra is várjuk műveiteket az e-mailünkre! (Jobb oldali sávban megtalálhatjátok.)

Puszi:

Solya

Az igazi kincsem(saját novella,Solya)

Sziasztok!

Ismét saját novellát hoztam. Az előzőnek nagy sikere volt, remélem ez is legalább annyira fog tetszeni. Véleményeket kérek;) Írjátok meg, ha kíváncsiak vagytok még ilyenekre.

Az igazi kincsem

- Ne ijessz meg! – mondtam már könnyes szemmel.
- Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de nem bírom tovább. Már nem szeretlek, és nem szeretnélek álltatni.
- Akkor most szakítasz velem egy év után?
- Igen.
Nem akartam többet hallani. Hátat fordítottam és hazáig rohantam, nem foglalkoztam azzal, hogy megláthat bárki. A könnyektől már alig láttam. A beállón nem állt autó, reméltem nincs otthon senki. Az ajtó mégis nyitva volt. Ezt nem hiszem el… Itthon van a nagynénim. Gyorsan letöröltem az arcomról az árulkodó „nyomokat”, majd beköszöntem. Szerencsére a konyhában volt, így nem láthatott engem.
- Nem megmondtam, hogy pakolj el a szobádban mielőtt elmész?
- Jó, mindjárt. – ennyit bírtam kipréselni magamból.
- Azonnal pakolj el! Tiszta szégyen vagy! Anyád helyébe…
- Mondtam már, hogy el fogok pakolni nem? – vágtam bele a szavába.
Lehet kicsit durva volt… De már úgyis mindegy, már minden mindegy. Életem szerelme elhagyott, és erre jön a folytonos veszekedés itthon. Kész rémálom az életem mostanában. Egy gyilkos gondolat úszott be az agyamba szépen lassan. A szobámban ültem zokogva, amikor felmerült bennem: Élnem kéne még?
Ennél rosszabb már nem lehet, még a halál sem. Talán megkönnyebbülnék, vagy csak egyszerűen vége lenne mindennek. Még az is jobb lenne, mint ez, ami most van. Az éjjeliszekrényemben kezdtem matatni, a titkos dolgaim között. Egy apró dobozkában őriztem az én „kincsem”. Kivettem a dobozból, majd lassan kicsomagoltam a textilzsebkendőből. Pár pillanatig csak csodáltam, ahogy a fény megtörik rajta, majd a tettek mezejére léptem.
Visszacsomagoltam, majd átmentem a fürdőbe. Újra kibontottam a zsepiből, majd a tükörben magamra, aztán a kezemben lévő tárgyra néztem. A szemem vörös volt a véget nem érő sírástól, a penge jelentette az egyetlen kiutat abban a pillanatban.
Elléptem a tükör elől, nem akartam látni magam közben. Éreztem a hideg pengét a bőrömön, szinte simogatott. Elképzeltem, ahogy a bőröm alá csúszik, aztán felsértem vele az ereimet, majd a forró vérem cseppenként a földre hullik. Szinte éreztem a fájdalmat, amit átélnék. Egy vágás, majd még egy, aztán még egy. Az élettől csendesen hátrálnék meg, mint egy gyáva szétzúzott lélek.
Újabb gondolat suhant át az agyamon. Fontosabb, erősebb, mint az előző. A pengét a földhöz vágtam. A sértetlen csuklómat megdörzsöltem, szerencsére elég korán jött a gondolat, szerencsére rádöbbentem, szerencsére nem csináltam semmit. A farmerom zsebében összesen két dolog volt: egy papír zsebkendő és a telefonom.
Először a telefonomat vettem kézbe, kikerestem egyetlenegy nevet. Krisztám<3. Gyors sms, amiben csak ez állt:
„ S.O.S. Nagy a gáz!”
Másodszor elővettem a papírzsepit és belecsomagoltam a nem használt pengét. Kidobtam a szemetesbe, örökre megszabadulva a gyilkos gondolattól.
Fél óra múlva csengettek. Az én igazi kincsem állt az ajtóban, készen arra, hogy megvigasztaljon. 

Köszi, ha elolvastátok.
Puszi:

Solya

Bocsánatkérés és kérdés

Hello! :)

Először is bocsánatot szeretnék kérni, mert eltűntem pár napra. A jövőben is lehet el fog ez fordulni, de persze próbálok majd ellene tenni. Személyes dolgok miatt tűntem el, nem szeretném ezt itt kifejteni. Szóval nagy kérdés:
Szeretnétek bemutatkozó videót?:)
Csinálnék egy rövidet és egy hosszút kérdésekkel, persze csak ha van rá igény. Szerintem ma még lesz egy bejegyzés, lehet hozok egy novellát nektek.:)

Puszi:

Solya

Némethi Szilvia alkotásai

Hello!

Először is, nem tudom mért, gondok támadtak az e-maillel. Nem tudok belépni. Minél előbb próbálok valamit tenni, hogy meg tudjam nézni a leveleiteket!:) Aki küldött oda üzenetet, kérem írjon ide egy kommentet, fontos lenne! Csak, hogy tudjam mennyivel vagyok lemaradva.

Akkor térjünk rá a mai "alanyunkra".:)
Pát napja volt egy bejegyzés ( Különleges bejegyzés ), amiben egy internetes program linkjét osztottam meg. Ezzel a programmal csinált Szilvi pár képet.

Ha csináltok képeket és van kedvetek, küldjétek be nekünk.:)

Link: http://www.escapemotions.com/experiments/flame/index.php

Puszi:

Solya

Kardos-Reményi Virág festményei

Ahogy az előző bejegyzésben írtam, itt vannak Kardos-Reményi Virág festményei.

"Ha hallasz belül egy hangot ami azt súgja: " Nem tudsz festeni" akkor okvetlenül állj neki festeni, és a hang elnémul" Vincent Van Gogh

Jó nézegetést! 

Puszi:

Solya